Közép-Európai hajónapló

Közép-Európai hajónapló

Az amerikaiak kalandja Taszáron, avagy a taszáriak kalandja Amerikában...

2022. július 04. - Vicavisszhang

Huszonpár éve az USA-ban jártunk családostul, férjemmel és három kisiskolás, illetve óvodás korú gyermekünkkel. Úgy esett, hogy akkoriban Taszáron laktunk, ahová hirtelen érkeztek meg - szinte egy éj leple alatt - kis falunkba az amerikai katonák. Az amcsik a délszláv válság miatt érkeztek (ahogy akkor tudtuk) Taszáron vertek tanyát, onnan indultak a háborús övezetbe, és oda jöttek vissza is. A falu élete szürreális fordulatot vett, egy filmbe csöppenéshez hasonlított. Az addigi békés, ám beszűkült falusi életet felváltotta a nagyvilági forgatag, idegen, eddig nem érzett félelmek, izgalmak és hasonlók. Nagyon féltünk attól, hogy egy -egy bomba eltalál majd Taszárra is, de bizakodtunk azért hogy van, aki megvéd minket. Szóval együgyűek voltunk rendesen. Aki élelmes volt, az rögtön meglátta a lehetőségeket, és csatlakozott a kiszolgáló egységekhez, amelyekből nagyon sok volt. Az amerikaiak kezdetben nagyon sok pénzt kínáltak fizetésként, én is, ahogy megkaptam az első béremet, szédült velem a világ, hogy milyen gazdag vagyok. A csúcs időkben hatezren is dolgoztunk a laktanyában és a reptéren mi magyarok, továbbá horvátok, románok, és más nációból valók a különböző területeken.

Minden meseszerű volt, a hatalmas AN 124-es gép le-fel szállt hetente kétszer tőlünk 30 méterre, ahol én dolgoztam. Szürreális volt a számomra hogy én, a falusi csaj egy igazi amerikai pubban (bár igazából sokkal komplexebb volt az MWR, mint egy amerikai pub) dolgozhatok. Itt is lehetett mindenféle amerikai piát fogyasztani, megterveztük a heti/havi műsort és egyéb programokat a movie hut-ban, lejátszottuk a filmeket, popkornt készítettünk, bingó esteket tartottunk, meg havonta jöttek az USA-ból együttesek, fellépő táncosok, stand uposok, stb. Hatalmas bulik voltak! Szövődtek barátságok, elszakadtak magyar házaspárok egymástól (friss hús érkezett, ugyebár…), születtek gyermekek (sok esetben cuki néger babák) ami a mi kis faluközösségünkben nagy csudának számított.

Megismerhettük az amerikai életérzést, belekóstolhattunk az amerikai kultúrába (és kultúrálatlanságba is), megtapasztaltuk az amerikai munkamorált, elvárásokat, és a lazaságot is. Sokan szenvedtünk attól, hogy nem beszéltük az angolt magas szinten, csak épp hogy, pedig kíváncsiak voltak ránk, hogy itt hogy mennek a dolgok, és mi nem tudtuk elmondani amit szerettünk volna. De szívesen buliztunk velük, hatalmas bulik voltak, és nagy tömegek. Mindez a laktanyán belül, ahová prominens személyek is érkeztek anno: Clinton amerikai elnök, vagy Diana hercegnő, vagy épp az aktuális nyerő kosárlabda csapat, vagy az amerikai foci cheerledersei - igazi gyönyörű lányok. De voltak hawaii fűszoknyás táncosok is, és a spanyol ajkú amerikai katonák rendszeresen rendeztek latin esteket is, annak rendje és módja szerint barbekjúval, latin zenével és tánccal az elmaradhatatlan latin temperamentummal.

Abban az időben történtek az első haderő átalakítások Magyarországon, amit mi itt vidéken is megéreztünk, hiszen ezerrel herdálták el a honvédség eszközeit, úgy a tárgyiakat, mint a humánerőforrást. Férjem is el lett bocsátva. Ott álltunk három gyermekkel, én pedig kegyelemkenyéren, amit főállású anyasági státusznak hívtak. A férjem is és én is kötöttünk barátságokat az amerikaikkal, akik közül az egyik tanácsára és segítségével Minnesotában találtuk magunkat. Mint már említettem, színesen élt bennünk a filmekből ismert amerikai álom, és az amerikai katonák által lefestett bulis „de hisz ez itt Amerika” elképzelés. Pedig, ha tudtuk volna, hogy mi vár ránk, akkor nyilván el sem indulunk.

süti beállítások módosítása